Miközben folytatódik az ukrajnai konfliktus, az európai vezetők az orosz gáztól való függőség megszüntetését célzó stratégia részeként a megújuló energiaforrásokra való gyorsabb átállást sürgetik. Ambiciózus terveik szerint 2030-ig fel kell gyorsítani a napenergia bevezetését és meg kell háromszorozni a tiszta energiakapacitást.
Vlagyimir Putyin orosz elnök ukrajnai inváziója az európai energiapolitika széles körű átalakítását indította el, amelynek új, merész célja van: a kontinenst minél gyorsabban függetleníteni az orosz gázról, és felgyorsítani Európa zöld energiára való átállását.
Az európai vezetők késő éjszakába nyúló üléseken válságstratégiák egész sorát dolgozták ki, amelyek nem csupán arra irányulnak, hogy más földgázszállítók felé forduljanak – ahogyan azt az Egyesült Államok, amely sokkal kevesebb gázt és olajat importál Oroszországból, mint Európa, megfogadta -, hanem arra is, hogy ahol csak lehet, gázról elektromos áramra térjenek át, és hogy a gázfogyasztást a kulcsfontosságú ágazatokban csökkentsék. Az Európai Unió azt tervezi, hogy 2030-ig megháromszorozza a megújuló energiakapacitását. Egyes bírálók még azt is javasolják, hogy Németország függessze fel azt a tervét, hogy az év végéig leállítsa a három megmaradt atomreaktorát – ami az ukrajnai invázió előtt elképzelhetetlen volt.
A múlt héten az Európai Unió új energiaügyi tervet jelentett be, amely egy kiszivárgott tervezet szerint “további beruházások mozgósításával, a megújuló energiaforrások bevezetése előtt álló akadályok elhárításával, valamint a fogyasztóknak az energiapiacon való aktív szerepvállalásának lehetővé tételével fogja növelni a megújuló energiaforrások felhasználásának mértékét Európában”. A stratégia, amelynek célja, hogy az EU idén kétharmadával csökkentse az orosz gáztól való függőségét, és “jóval 2030 előtt” teljesen megszüntesse az orosz gázszállításoktól való függőséget, magában foglalja a napenergia és a megújuló hidrogén gyorsított bevezetését, a messzemenő energiahatékonysági intézkedések gyors végrehajtását, valamint 2030-ig évi 35 milliárd köbméter biogáz előállítását. Az európai polgárokat is felkérik: Arra kérik őket, hogy 1 Celsius-fokkal csökkentsék a termosztátokat, amivel mintegy 7 százalékkal lehetne csökkenteni Európa gázfogyasztását.
“Ma az éghajlat-politika és az energiabiztonság-politika egyet jelent. Ez egy hatalmas lehetőség Európa számára, hogy végre teljesítse éghajlati céljait.”
” Villámgyorsan rohannunk kell a megújulók felé… Minél gyorsabban haladunk, annál hamarabb csökkentjük a másoktól való függőséget” – tweetelte nemrég Frans Timmermans, az EU klímapolitikai vezetője.
Sascha Müller-Kraenner német energetikai szakértő, az Energy Security című könyv szerzője egy interjúban azt mondta: “Ez most egy teljesen új labdajáték. Európa nem lehet pontosan ugyanabban a helyzetben, mint most a jövő tél kezdetén. Ma az éghajlat-politika és az energiabiztonsági politika egy és ugyanaz. Ez egy óriási lehetőség Európa számára, hogy végre teljesítse az éghajlatvédelmi céljait.”
A szakértők mégis arra figyelmeztetnek, hogy óriási kihívásokat jelent a zöld energiára való átállás gyors felgyorsítása és az orosz földgáz helyettesítésére időben alternatívát találni, amely Európa gázszükségletének 40 százalékát fedezi. Oroszország szállítja továbbá Európa nyersolajának nagyjából 35 százalékát és a szén több mint 40 százalékát.
Annak ellenére, hogy az EU azt tervezte, hogy 2030-ra több mint 25 százalékkal csökkenti a földgázfogyasztást, a gáz várhatóan még legalább a következő évtizedben – Németországban pedig ennél jóval tovább – jelentős arányt fog képviselni az európai energiamixben. Az európai vezetők úgy számítottak a földgázra, mint Európa tiszta energiára való áttérésének egyik sarokkövére, amely a szennyezőbb fosszilis tüzelőanyagoktól, például a széntől és a kőolajtól a megújuló energiaforrásokig tartó átmeneti energiahordozó. És míg Németország Oroszország legnagyobb vásárlója – a német földgáz fele keletről érkezik -, más országok, például Finnország és Lettország, gázuk közel 100 százalékát Oroszországtól kapják.
Az ilyen nemzetek számára az előttük álló út valószínűleg lassú lesz. A közép- és kelet-európai államok nem csupán jobban függenek az orosz gáztól, de a megújuló energiaforrásokra való átállásuk is sokkal lassabban halad, mint az olyan nemzeteké, mint Németország, Nagy-Britannia és Dánia. A gázról az elektromos fűtésre való áttérés és a megújuló energiák bevezetése időt vesz igénybe, és nehezebbnek és összetettebbnek bizonyult, mint amire sok európai vezető számított.
Németország, amely sokáig az orosz gázra támaszkodott, mint saját energiabiztonságának egyik alappillérére, most eltökélten követi azt az utat, ami az Oroszországtól való energiafüggetlenség megteremtésére irányul. Néhány nappal az orosz-ukrán háború kitörése után Németország megtette az első konkrét lépéseket az orosz gáztól való függőségének megszüntetésére, és bejelentette, hogy azonnal növeli az éghajlatvédelmi célkitűzéseit. Az új menetrend felgyorsítására 200 milliárd euróval többletforrást biztosít, és 2050 helyett már 2035-re 100 százalékban megújuló energiaellátást tűzött ki célul. A napelemes háztetők támogatását növelni fogják, ami több millió háztulajdonosnak kedvez, és a német szabályozó hatóságok több szélenergia-koncessziót fognak árverésre bocsátani.
Véglegesen lekerült a napirendről az Északi Áramlat 2, a vitatott orosz gázvezeték, amely megduplázta volna az orosz szállítási kapacitást Németországba. A Robert Habeck zöldpárti vezető által vezetett német Gazdasági és Éghajlatvédelmi Minisztérium további 1,5 milliárd eurót különített el folyékony földgáz Ausztráliából, Katarból és az Egyesült Államokból történő beszerzésére.
“Eddig nem volt meg a politikai akarat Európában ahhoz, hogy kifejezetten célul tűzzék ki a tiszta energia szuverenitását” – magyarázza Matthias Buck, az Agora Energiewende német agytröszt munkatársa, aki arra számít, hogy az EU háromszorosára növeli a megújuló energiaforrások bevezetésének sebességét. “Most már más a logika. A technológia, különösen a szél- és napenergia, már rendelkezésre áll, és olcsóbb, mint a fosszilis tüzelőanyagok. Most már csak arra van szükség, hogy végre széles körben elterjesszük”.
Az európai vezetők most úgy látják, hogy az orosz gázvásárlás – amelyet korábban a Kelet és Nyugat közötti konstruktív köteléknek tekintettek – az orosz hadigépezetet táplálja, és gyengíti a kontinens geostratégiai befolyását. Európa néhány nap alatt egy merőben új valósággal találta szembe magát: Oroszország bármelyik pillanatban leállíthatja a kontinens gázszállításait, megbénítva ezzel az ipart, miközben polgárok milliói fagyoskodnak. Az orosz gáz hirtelen leállítása Európa leginkább függő országait – köztük Németországot, Ausztriát és Olaszországot – szigorú és fájdalmas elosztási rendszerre kényszerítené.
Ha a Nyugat például teljesen felfüggesztené Oroszország hozzáférését a nemzetközi fizetési rendszerekhez, akkor gyakorlatilag lehetetlen lenne kompenzálni Oroszországot a gázszállításért, ami a gázszállítás leállítását váltaná ki. Ez az oka annak, hogy az USA és Európa eddig ellenállt a SWIFT elektronikus energiafizetési rendszer leállításának – ami azt jelenti, hogy még a háború dúlása közben is folyik az orosz gáz.
Jonathan Stern, az Oxford Institute for Energy Studies Gas Programme neves kutatója szerint az orosz gáztól függő európai országok bárhogy is próbálkoznak, nem lesznek képesek annyi gázt felhalmozni a tárolókban, hogy a következő télen is kitartsanak. Ez főként azért van így, mert a nagy földgázszállítók, mint Norvégia, Katar és mások már most is körülbelül annyi gázt exportálnak, amennyit ki tudnak termelni. “Nincs több földgáz – ez ilyen egyszerű” – mondta Stern egy interjúban. Elmondta, hogy nem számít arra, hogy az oroszok vagy az EU a közeljövőben felmondaná a gázszerződéseket, mivel a szerződés felmondása pénzügyi szankciókkal járna.
Annak ellenére, hogy Németországban egyesek a szén- és atomenergia rövid távú meghosszabbítására szólítanak fel, Müller-Kraenner és mások azt állítják, hogy e források környezeti hátrányai amellett szólnak, hogy az energiafüggetlenség elérésének kulcsa Európa alacsony szén-dioxid-kibocsátású, intelligens energiaforrásokra való átállásának felgyorsítása. Habeck nemrégiben azt mondta, hogy “a szén és az atomenergia nem jelent alternatívát Németország számára”.
“Minden jel arra mutat, hogy Németország energiaellátását át tudjuk alakítani és úgy tudjuk felhasználni, hogy Oroszországgal szemben sokkal jobb, sokkal erősebb helyzetben leszünk, mint most” – mondja R. Andreas Kraemer, a berlini székhelyű Ecologic Institute think tank alapítója. “Elérhetjük az ambiciózus éghajlati célokat és erősíthetjük a nemzetbiztonságot is. Németország új kormánya már felgyorsította a tiszta energiára való átállást, és most tovább fokozza azt”.
Hogyan fogja felgyorsítani ezt a váltást Németország, sőt az egész gázfüggő Európa?
Először is, mondja Kraemer, Európának új módon kell felhasználnia a gázt: sokkal takarékosabban, hatékonyabban és csak a kiemelt ágazatokban. “Az orosz gáz a végső menedék” – mondja. “Csak ott szabad felhasználni, ahol nincs alternatíva, vagy ahol a legnagyobb értéket képviseli”, például hideg időszakokban az otthonok fűtésére és az alapvető iparágakban. Ha a kényszerhelyzet bekövetkezik, és az összes orosz gázt megszüntetik, a gázintenzív vegyipar és a műanyagipar egy időre egyszerűen leállásra kényszerülhet – ez átmeneti csapást jelentene a német gazdaságra, de nem jelentene katasztrófát, véli Kraemer. Habeck minisztériumától hamarosan várható egy javaslat: pénzügyi ösztönzők az ipari szereplők számára, hogy magas energiaigény idején visszafogják a termelést.
Az energiahatékonyság és a keresletszabályozás mostantól valóban elsődleges prioritás, nem pedig az európai tervezésben korábban csak utólagos szempontok voltak. Az EU-ban az energiahatékony épületek felújítása a szóbeszédek ellenére is csak lassan halad. Az Európai Bizottság becslése szerint 2020-ban évente mintegy 275 milliárd euró többletberuházásra lenne szükség ahhoz, hogy az EU épületállományának mindössze két százalékát évente felújítsák. Ilyen ütemben több tucat évbe telne az uniós épületek energiahatékonyságának növelése, Közép-Európában pedig, ahol a legalacsonyabb a felújítási ráta, még hosszabb időre lenne szükség.
“Az első dolog, aminek meg kell történnie, hogy az EU komolyan vegye a kitűzött célokat” – mondja Heike Brugger, a Fraunhofer Institute for Systems and Innovation Research szakértője. Ez több alacsony kamatozású hitelt és pénzügyi ösztönzőket jelent majd az energiahatékony felújításokhoz, valamint a jelenlegi ösztönzők gondos értékelését, amelyek még mindig a gázinfrastruktúrába történő beruházásokat támogatják. Az EU számításai szerint, ha a blokk végrehajtaná a jelenlegi energiahatékonysági és felújítási jogszabályokat, az 2025-ig 17 milliárd köbméter gázmegtakarítást eredményezne, ami Oroszország EU-ba irányuló éves exportjának mintegy 10 százaléka.
“Ahol és amilyen gyorsan csak lehet, villamosítanunk kell a gáz minden jelenlegi felhasználási módját” – mondja egy szakértő.
A szakértők szerint a villamosenergiának olyan ágazatokban is át kell vennie a földgáz helyét, ahol még hetekkel ezelőtt a gáz hosszú távon biztonságosnak tűnt. “A gáz minden jelenlegi felhasználási módját villamosítanunk kell, ahol és amilyen gyorsan csak lehet” – mondja Kraemer, beleértve számos gáztüzelésű fűtési rendszer elektromos hőszivattyúkra való cseréjét. Kraemer szerint Németországban eddig az új gázfűtési rendszereket támogatták, ellentétben Dániával, ahol a jogszabályok 2013 óta minden új gázcsatlakozást betiltottak. Bár Kraemer szerint egy ilyen tilalom valószínűleg mindenütt Európában meg fog történni, évekbe telik, amíg Európa fűtési rendszerei teljesen leszoknak a földgázról.
Buck, az Agora Energiewende munkatársa szerint a földgázfogyasztás visszaszorítása számos ipari ágazatot, például az acél- és betongyártást keményen sújtja majd, mivel ezek az ipari folyamatok magas hőmérsékletet igényelnek. Megjegyzi azonban, hogy ezek a vállalatok a gáz 40 százalékát alacsonyabb hőmérsékletű folyamatokhoz használják fel. Buck szerint az elektromos hőszivattyúk átvehetik az ilyen típusú hőtermelés jelentős részét.
Buck és mások azt állítják, hogy eddig a tiszta energiaforrások elterjedése másodlagos prioritás volt, amelyet más megfontolások könnyen kisiklattak. A helyi lakosok, természetvédők és szélsőjobboldali csoportok Németország számos részén egyre inkább blokkolják a szélerőműparkokat. Buck szerint azonban ha a kormány a megújuló energiának elsőbbségi státuszt adna – a biztonsággal egyenrangú státuszt -, az megkönnyítené az engedélyezési folyamatokat.
Ő és mások is amellett érvelnek, hogy itt az ideje, hogy Európa-szerte felgyorsítsák a napelemeket minden új házra kötelezővé tevő jogszabályokat. A szószólók továbbá azt állítják, hogy az állami rendeleteknek meg kellene nyitniuk a középületeket, ipari területeket, mezőgazdasági területeket és a megszűnt külszíni szénbányákat a napelemes telepítések előtt. Az EU pedig átfogóbb politikákat fogadhat el a villamosenergia-rendszer reformja érdekében, hogy az akkumulátoros tárolás minden fajtája – a háztulajdonosok garázsában elhelyezett egységektől kezdve az ipari akkumulátortelepekig – teljes mértékben integrálódjon a hálózatba.
“Az orosz gázról való átállás lehetséges, de ne tévedjünk, ez drága lesz, különösen, ha a vállalatok fel akarják bontani a meglévő hosszú távú szerződéseiket” – mondja Stern, az Oxford Institute for Energy Studies munkatársa. “A múltban több mint elég szép ígéret hangzott el, de senki sem volt hajlandó fizetni az orosz gázról való érdemi átállásért.”
Címlapkép: Unsplash