A zöld megállapodás szerint az európai országok 55%-kal csökkentik a károsanyag-kibocsátásukat az évtized végére. A brit New Economics Foundation agytröszt jelentése szerint azonban csak 9 európai ország tudja betartani az előbb említett célt, úgyhogy nem lépik túl az EU által előírt költségvetési-hiányról és eladósodottságról szóló szabályokat.
A New Economics Foundation jelentése azt vizsgálta, hogy milyen kihívást jelent az európai zöld megállapodás és a blokk költségvetési szabályainak összeegyeztetése.
Az Európai Unió 27 tagállama közül csak kilencnek lesz elegendő mozgástere ahhoz, hogy a megreformált költségvetési szabályok bevezetése után a blokk éghajlatvédelmi céljainak eléréséhez szükséges beruházásokat megvalósítsa – figyelmeztet egy új jelentés.
Csak kevesek kiváltásága
A New Economics Foundation, egy brit agytröszt által pénteken közzétett megállapítások az európai zöld megállapodás régóta húzódó rejtélyét illusztrálják: hogyan lehet a teljes gazdaság szén-dioxid-mentesítéséhez szükséges milliárdokat felszabadítani, miközben egyidejűleg betartják a költségvetési hiányra és az államadósságra vonatkozó, jogilag kötelező érvényű felső határokat.
A tanulmány szerint úgy tűnik, hogy az egyensúly megtalálásához vezető út csak kevesek kiváltsága.
Dánia, Írország, Lettország és Svédország lesznek olyan uniós országok, amelyek rendelkeznek majd a szükséges költségvetési mozgástérrel ahhoz, hogy elérjék a blokk átfogó éghajlati célját, és teljes mértékben tiszteletben tartsák a Párizsi Megállapodás feltételeit, míg Bulgária, Észtország, Litvánia, Luxemburg és Szlovénia az előbbit el tudja érni, de az utóbbit nem.
Ezáltal a legnagyobb európai gazdaságok közül néhány, például Franciaország, Olaszország, Spanyolország és Hollandia sajnálatosan kevés forrással rendelkezik majd ahhoz, hogy időben teljesíteni tudja az éghajlat-változási menetrendet.
A szén-dioxid-intenzív gazdasági modellek átalakításához még nagyobb pénzügyi támogatásra van szükség. (Fotó: Canva)
Nehezített pálya
A zöld megállapodás keretében az EU kötelező célként tűzte ki, hogy az évtized végéig 55%-kal csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását, ami a becslések szerint évi 520 milliárd eurós többletberuházást igényel.
A New Economics Foundation az 520 milliárd eurós összeget veszi alapul becsléseihez, de figyelembe veszi a szociális infrastruktúrára és a digitális átállásra fordítandó többletberuházásokat is, amelyek együttesen az EU bruttó hazai termékének (GDP) 2,3%-át tennék ki.
A jelentés ezután közelebbről megvizsgálja az EU költségvetési szabályait, amelyek minden tagállam számára előírják, hogy a GDP-hez viszonyított költségvetési hiányt 3% alatt, az államadósságot pedig 60% alatt tartsák.
Az 1990-es évek végéről származó küszöbértékeket jelenleg számos ország túllépi, miután a COVID-19 világjárvány, Oroszország ukrajnai inváziója, a szárnyaló infláció és a rekordszintű energiaárak enyhítésére évekig nagy kiadásokat eszközöltek.
Az Európai Bizottság a héten terjesztette elő a szabályok reformjára vonatkozó, régóta várt javaslatát, amely középtávú strukturális terveken alapul, amelyeket az egyes fővárosok Brüsszellel fognak megtárgyalni az államháztartásuk fokozatos rendbetétele érdekében. A felülvizsgálat célja, hogy a kormányok nagyobb felelősséget és rugalmasságot kapjanak, de a legújabb javaslat egy sor kötelező referenciaértéket vezet be annak biztosítására, hogy a négyéves terv végére az adósságszint láthatóan alacsonyabb legyen, függetlenül az adott ország egyedi körülményeitől.
Sokan vonal alatt vannak
A New Economics Foundation elemzése szerint sem a jelenlegi szabályok, sem a javasolt reform nem lesz elégséges ahhoz, hogy elegendő forrást adjon az éghajlati beruházásoknak, így a tagállamok többsége kénytelen lesz összeegyeztetni a zöld megállapodást a költségvetési felügyelettel.
Valójában öt ország – Ausztria, Ciprus, a Cseh Köztársaság, Málta és – ami döntő fontosságú – Németország – igyekszik majd a zöld beruházások minimális szintjét elérni, és a hiánykorlát alatt maradni.
Eközben a fennmaradó 13 tagállam, amelyek a blokk GDP-jének 50%-át képviselik, egyszerűen nem fog tudni egyensúlyt teremteni az éghajlati és a költségvetési feladatok között. Még az olyan államok is, mint Lengyelország, Románia és Szlovákia, amelyek adósságszintje már a 60%-os határ alatt van, elmaradnak ettől, mivel szén-dioxid-intenzív gazdasági modelljük átalakításához még nagyobb pénzügyi támogatásra van szükség.
„Ezeknek a kormányoknak választaniuk kell a közkiadások csökkentése, az adóemelés vagy az elégtelen zöld beruházások között” – mondta Sebastian Mang, a jelentés társszerzője az Euronewsnak.
Mang „ellentmondásról” beszélt az éghajlatváltozás „valós közgazdaságtana” – amely a kormányokat egész társadalmuk újratervezésére kényszeríti – és az EU „túlságosan korlátozó” költségvetési szabályai között, amelyek szerinte „önkényes felső határokat” szabnak a hiányra és az adósságra.
Brüsszel korábban azt mondta, hogy a kibocsátás 55%-os csökkentéséhez szükséges 520 milliárd euró „nagy része” a magánszektorból származik majd. (Fotó: Canva)
Honnan lesz pénz?
A jelentésre reagálva az Európai Bizottság szóvivője elutasította az ellentmondás létét, és nem volt hajlandó további megjegyzéseket fűzni a javasolt reformmal kapcsolatos „szimulációkhoz”.
„A gazdaságirányítási keret reformjára vonatkozó javaslatunk létjogosultsága éppen az, hogy két célkitűzést állítsunk párhuzamba: egyrészt az adósság fokozatos, reális költségvetési konszolidációval történő hatékony csökkentését, másrészt a fenntartható és inkluzív reformok és beruházások ösztönzését, amelyek elősegítik közös uniós prioritásainkat, például az európai zöld megállapodást” – mondta a szóvivő pénteken.
Brüsszel korábban azt mondta, hogy a kibocsátás 55%-os csökkentéséhez szükséges 520 milliárd euró „nagy része” a magánszektorból származik majd, ami elvileg mentesítené a kormányokat attól, hogy maguk állják a súlyos költségeket.
„Az állami beruházások valóban központi szerepet játszanak a kibocsátás növelésében. Nem szabad félnünk attól, hogy elismerjük, milyen fontos szerepet játszanak az állami beruházások a piac megteremtésében és alakításában egy igazságosabb és fenntarthatóbb gazdaság irányába” – mondta Mang.
Bár Mang elismerte, hogy a Bizottság országspecifikus alapú reformja „jó irányba” halad, két kulcsfontosságú változtatást javasolt a szövegtervezethez.
Először is, az úgynevezett „aranyszabály”, azaz az éghajlati projektekre fordított kiadásoknak az adósság- és hiányszámításokból való jogi mentesítése. Másodszor pedig egy állandó, a közös uniós adósságból finanszírozott eszközt, amely minden országnak, különösen a magasan eladósodott országoknak biztosítana hitelkeretet a zöld átmenet finanszírozására.
Az első javaslatot a Bizottság már elutasította, arra hivatkozva, hogy „túl ellentmondásos”, míg a másodikat, amely újabb hitelfelvételt jelentene, az olyan takarékos országok, mint Németország, Hollandia, Dánia és Finnország kategorikusan – és ismételten – elutasították.
Címlapkép: Unsplash