Február 27-én tartottak ülést az Európai Unió energiaügyi miniszterei, hogy megvitassák a zöld átálláshoz szükséges reformokat és fenntartsák az elmúlt években megszokott alacsony villamos energia árakat. Az Európai Bizottság március közepén fogja benyújtani a javaslatait, amikben egyelőre országok közötti ellentétek vannak.
Az Európai Unió energiaügyi miniszterei február 27-én ültek össze, hogy megvitassák a közelgő villamosenergia-piaci reformokat. Brüsszel a jövő hónapban tesz javaslatot a megújításra, de az országok már most megosztottak abban, hogyan javítsanak az energiarendszeren, ha egyáltalán szükség van rá.
Az Európai Bizottság tavaly ígéretet tett az uniós villamosenergia-piaci szabályok reformjára, miután a rekordmagas gázárak – amelyeket az orosz gázszállítás leállítása okozott – az európai vállalatok és a lakosság számára az egekbe szöktették az energiaárakat – írja a Reuters.
A cél a villamosenergia-piac megreformálása, hogy a fogyasztókat megvédjék a fosszilis tüzelőanyagok árának rövid távú ingadozásaitól, illetve az alacsony költségű megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia növekvő európai részesedése alacsonyabb árakat eredményezzen.
Jelenleg az európai energiaárakat annak az erőműnek az üzemeltetési költsége határozza meg, amely az általános kereslet kielégítéséhez szükséges végső energiát szolgáltatja. Ez gyakran gázüzemű erőmű, így a gázáremelkedés a rezsiárakat az egekbe repítheti.
A cél a villamosenergia-piac megreformálása. (Fotó: Canva)
Szigorú reform vagy célzott módosítás?
Az uniós országok nem értenek egyet abban, hogy a reformoknak mennyire kellene szigorúnak lenniük. Spanyolország, Franciaország és Görögország a mélyreható, szigorúbb reformot szorgalmazók között van.
A Reuters által ismertetett, az uniós országokkal megosztott dokumentumban Spanyolország szerint a reformoknak segíteniük kell a nemzeti szabályozó hatóságokat abban, hogy több hosszú távú szerződést kössenek az áramtermelőkkel, hogy azok fix árat fizessenek az áramért.
A nukleáris és megújuló energiaforrások termelői például „különbözeti szerződést” (CfD) kapnának a kormánytól, hogy élettartamuk alatt – akár évtizedekig – stabil áron, az átlagos termelési költséget figyelembe véve szolgáltassanak áramot. Hasonlóképpen Franciaország azt javasolja, hogy az energiaszolgáltatóknak hosszú távú, rögzített árú szerződéseket kell kötniük az energiatermelőkkel, akár CfD, akár a felek közötti, magánjellegű áramvásárlási megállapodás (PPA) révén.
A francia tisztviselők szerint ez kiszámítható bevételt biztosítana az erőmű tulajdonosának, miközben lehetővé tenné a fogyasztók számára, hogy energiaszámlájuk egy részét stabilabb díj tegye ki.
Németország, Dánia, Lettország és négy további ország ellenzi a mélyreható reformot, és óva intette az EU-t egy olyan összetett rendszer válságos átalakításától, amelynek megszilárdulása évtizedekig tartott. Szerintük Európa jelenlegi villamosenergia-piaca jól működik, és évek óta alacsonyabb villamosenergia-árakat eredményezett, támogatta a megújuló energiát és segített elkerülni az energiahiányt.
Ezek az országok csak korlátozott módosításokat támogatnak, például azt, hogy a fogyasztók könnyebben választhassanak az ingadozó és a rögzített árú áramszolgáltatási szerződések között.
Az árak szétválasztása
A Bizottság a reformot eredetileg úgy tervezte, mint a gáz- és a villamosenergia-árak „szétválasztásának” lehetőségét Európában, és ezzel az energiaárak megállapítására szolgáló jelenlegi rendszer átalakítását javasolta. Az EU tisztviselői szerint azonban Brüsszel most úgy tűnik, hogy ennél szerényebb változtatások felé hajlik.
A reformokról a múlt hónapban tartott nyilvános konzultáció során elzárkóztak a mélyreható energiapiaci beavatkozástól. Inkább azt javasolták, hogy Európában terjesszék ki az olyan hosszú távú szerződések használatát, amelyek az erőműveknek rögzített árat biztosítanak a villamos energiáért, mint például a hosszú lejáratú villamosenergia-szerződések.
A Bizottság szerint ezt úgy lehetne elérni, hogy a CfD-kre vonatkozóan uniós szintű szabályokat állapítanának meg, és az országok önkéntes alapon alkalmazhatnák őket, vagy az új, államilag finanszírozott erőműveket köteleznék a CfD-k aláírására. A konzultáció során felmerült az is, hogy a meglévő erőműveket is kötelezni kellene a CfD-k aláírására, de ez visszatarthatná a megújuló energiába történő, nagyon szükséges beruházásokat.
Németország, Dánia, Lettország és négy további ország ellenzi a mélyreható reformot. (Fotó: Canva)
Kockázatok és előnyök
A reformpárti országok, például Spanyolország úgy gondolja, a megújult villamosenergia-piac csökkenteni fogja a fogyasztók energiaárát, mivel a számlák jobban megfelelnek majd az alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátású villamosenergia előállításának valódi költségeinek.
Franciaország szerint a cél az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiába történő beruházások biztosítása, beleértve a megújuló energiaforrásokat és az olyan atomerőműveket, mint amilyenek építését Párizs is tervezi. Úgy vélik, az energiaárak csökkentésének részét kell képeznie az Egyesült Államok és Kína jelentős ipari támogatásaira adott európai válasznak is.
A szkeptikusok azonban arra figyelmeztetnek, hogy a piac drasztikus megváltoztatása megingathatja a befektetők bizalmát, és ezzel veszélybe sodorhatja a megújuló energiaforrásokba történő több százmilliárd eurós beruházásokat. Az EU szerint ezekre szükség van ahhoz, hogy az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól függetlenedhessenek, és teljesíthessék az éghajlati célokat.
Az energetikai vállalatok, köztük az Engie, az Orsted és az Iberdrola szerint a CfD-k kötelezővé tétele vagy azok visszamenőleges hatályú előírása a meglévő erőművekre visszatarthatja a beruházásokat, és pereskedést válthat ki az energetikai vállalatok részéről.
Politikai vita
Az uniós országok energiaügyi miniszterei február 27-én, a hivatalos tárgyalások megkezdése előtt megvitatták a reformokat.
Az uniós jogszabályok kidolgozásával megbízott Bizottság a tervek szerint március 14-én tesz javaslatot a reformokra. Ezt követően az uniós országok és a jogalkotók tárgyalnak a végleges törvényről, amelynek el kell nyernie az Európai Parlament törvényhozóinak többségi támogatását, és legalább 15 ország megerősített többségének támogatását.
A jelentős uniós jogszabályokról folytatott tárgyalások gyakran több mint egy évig tartanak, de egyes országok gyorsított tárgyalást szorgalmaznak. Franciaország azt szeretné, ha a törvény még idén elkészülne. Ez máris ellenállásba ütközött például Németország részéről, akik úgy gondolják, hogy a mélyrehatóbb változtatásokat nem lehet elsietni, és alaposabb vizsgálatra lenne szükség.
Az ütemtervet tovább bonyolítják a 2024-es európai parlamenti választások. A reformokra törekvő államokban aggodalmat kelthet, ha a választások előtt nem sikerül megállapodni, az jelentősen késleltetheti a reformokat, mivel a tárgyalásoknak szünetelniük kell az új uniós parlament megválasztásáig.
Címlapkép: Freepik