Energiaügyi szakértők a londoni Energy Intelligence Forumon Európa energia válságáról beszéltek, illetve annak enyhítéséről tettek javaslatot. Többen aggodalmukat fejezték ki, hogy az ellátásbiztonság fontossága annyira megnőtt, hogy a szén-dioxid kibocsátás csökkentése, illetve a megfizethetőség háttérbe szorult. Szakértő szerint a nagyvállalatokat is lelassítja ez az időszak az átállásban azonban 3-5 év múlva újra felgyorsulhat.
Az ukrán válság megzavarta az ellátásbiztonság, a fenntarthatóság és a megfizethetőség “trilemmáját”, és ez most már világosan látszik, hogy megnehezítette az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaellátásra való áttérés menetét.
Energiaügyi, pénzügyi és kormányzati tisztviselők tárgyalták a néhány napja lezajlott londoni Energy Intelligence Forumon, hogy a közeljövőben jelentkező nyomás miatt a “trilemma” prioritásai konfliktusba kerültek, de a kormányzati beavatkozás és a tőkemozgósítás utat kínálhat a hosszú távú átrendeződéshez.
Az energiabiztonság és a fenntarthatóság jelenleg ütközik, de majd hosszabb távon összhangba hozható – mondták el a felszólalók. Több résztvevő szakértő szerint is a jelenlegi válság rövid távon a fosszilis tüzelőanyag-ellátásra összpontosítja a figyelmet, de fel kellene gyorsítani az alacsony szén-dioxid-kibocsátás “elfogadását”, különösen Európában, hiszen az itteni országok épp saját energiatermelésüket növelik, ily módon törekedve a hosszú távú energiabiztonságra. Ehhez azonban további hatalmas beruházásokra, erősebb szakpolitikákra – és időre – van szükség.
Az iparági vezetők szerint Európa túlbecsülte a fosszilis tüzelőanyagokról való gyors átállás képességét, ami az energia megfizethetőségére nézve nem volt jó hír.
Reménykedő iparág
A válság “paradigmaváltást” hozott a nagyvállalatok számára is. Lord Stern vezető klímavédelmi közgazdász azt jósolta, hogy a fosszilis tüzelőanyag-ellátásra és a tőkepiacok zavaraira való összpontosítás egyelőre lelassítja, 3-5 év múlva viszont felgyorsítja az átállást – gondolja így Ben van Beurden vezető elmondása szerint a Shell. Egyesek szerint a megújuló energiaforrások csökkenő költségei azt jelentik, hogy a trilemma harmadik pillére, a megfizethetőség is összhangba kerülhet.
Volt idő, amikor csak az energia fenntarthatóságára összpontosítottunk, és senki sem törődött a rendelkezésre állással vagy a megfizethetőséggel – ezt természetesnek vettük. Most azt látjuk, hogy a megfizethetőséget nem lehet természetesnek venni, és ezért ezt kezelni kell – különösen a gáz esetében, különösen Európában. És most azt látjuk, hogy a kormányok megszállottan foglalkoznak az energia megfizethetőségével. De energiabiztonsági kérdésekkel még nem igazán találkoztunk. Ezért félő, hogy ha ez lesz a legfontosabb, akkor senki sem fog aggódni a fenntarthatóság miatt, és talán még a megfizethetőség miatt sem.”
Az energiafinanszírozás is egyre árnyaltabbá válik – ecsetelték a felszólalók. A pénzügyi közösségtől az volt hallható, hogy a válság hatására a fosszilis tüzelőanyagokkal szemben nagyobb toleranciát tanúsítottak, az új energiaforrásokkal szemben kérdésesebbé vált a hozzáállás, és mindkettő finanszírozására nagyobb hajlandóságot mutattak – ami tükrözi, hogy egyensúlyt kell teremteni a rövid távú energiabiztonság és a hosszú távú szén-dioxid-mentesítés között.
Az olaj- és gázipari vállalatok általánosan hangsúlyozták, hogy rendíthetetlenül elkötelezettek az ellátások egyre tisztábbá tétele mellett, és ennek támogatására egyre inkább a CCS-t követelik.
Az olaj és a gáz “megfizethetősége” nem biztos, hogy egyhamar visszatér
A tőke visszavonulása az olaj- és gáziparból lelassulhatott, de a vezetők hangsúlyozták, hogy a befektetők szén-dioxid-mentesítési és diverzifikációs megbízásai továbbra is korlátozni fogják a beruházásokat. Több gázipari vezető is elismerte, hogy a globális gáz- és LNG-piacokon 2025-ig minimális szabad kapacitás áll rendelkezésre, míg Amin Nasszer, a Saudi Aramco vezetője az olaj esetében is hasonló pályára figyelmeztetett. A kormányok és az iparág képviselői egyetértettek abban, hogy Európának a következő két évben a korlátok miatt valószínűleg nagyobb kihívásokkal kell szembenéznie a gázellátás terén.
A prioritások újrarendezéséhez elengedhetetlenek a tömeges új beruházások. A magas árak széles körű energetikai beruházások szükségességét jelzik, de a korlátok miatt a tőke máshogyan fog áramlani. A Baker Hughes és a Varo vezetői arról beszéltek, hogy a korlátozott tőke hatékonyságának maximalizálása érdekében az olaj- és gázipari kiadásoknak az optimalizálásra és a szén-dioxid-mentesítésre kell összpontosítaniuk.
Kingsmill Bond zöld stratéga rámutatott azokra a múltbeli példákra, amikor az innováció és a méretarányosság áttörte a megújuló energiaforrások költségeinek rövid, laposodó időszakát, és újraindította a csökkenő pályát.
A felszólalások során elhangzott még, hogy példátlan mértékű kormányzati beavatkozásra van szükség. Az iparági vezetők és a finanszírozók hangsúlyozták, hogy a kormányzati támogatás kulcsfontosságú lesz mind a rövid, mind a hosszú távú energiaszükségletek megoldásához. A szakpolitikai biztonság szintén kulcsfontosságú, mondták, miközben az engedélyezés és a szabályozási jóváhagyások egyszerűsítése, az állami infrastrukturális beruházások és a végfelhasználói piac fejlesztése (beleértve a kötelező átvételt, különösen a hidrogén esetében) jelentősen támogatná a bevezetést.
Jason Bordoff, a Columbia Egyetem munkatársa a hatékony kereskedelmi politikák szükségességére hivatkozott az alacsony szén-dioxid-kibocsátású ellátási lánc biztonsági kockázatainak csökkentése érdekében. Másrészt több felszólaló és küldött is figyelmeztetett arra, hogy a “válságvezérelt” intervenciós politikák – különösen az árplafonok – jelentős kockázatot jelentenek, mivel torzítják a piaci jelzéseket a beruházások ösztönzése érdekében.
Címlapkép: Freepik