Az elmúlt hetekben a magyarországi villamosenergia-rendszerben regisztrált terhelési csúcsok ismét ráirányították a figyelmet az elmúlt években a rendszerben végbement drasztikus átalakulásra.
Egyre nagyobb a terhelés
A MAVIR által az elmúlt tíz évben mért rendszerterhelési csúcsokat vizsgálva az látszik, hogy a téli csúcsterhelés 2010-ben 6560 MW volt, 2021-ben december 9-én viszont már 7361 MW, vagyis 801 MW-os növekedést látunk a csúcsterhelésben. A nyári csúcs valamivel kisebb mértékben, 708 MW-tal nőtt ugyanebben az időszakban, 6232 MW-ról 6904 MW-ra. A csúcsterhelések növekedése mögött nyilvánvalóanaz egyre nagyobb mértékű elektrifikáció áll,vagyis az a trend, hogy a háztartásokban és a gazdaságban is az áram egyre inkább a meghatározó energiaforrás.
Eközben a forrásoldalon is jelentős átalakulást mutatnak a rendszerirányító adatai. A hazai erőművek együttes beépített teljesítménye jelenleg 10 282 MW, az elmúlt tíz évben az új termelőegységek belépése és az ezzel párhuzamosan zajlott selejtezés szaldója 969 MW-os növekedés, vagyis matematikailag valamivel nagyobb ezen a területen a növekedés, mint a rendszer csúcsterhelésében. Ugyanakkor viszont ebből a 10 282 MW-os összes beépített kapacitásból a rendelkezésre álló kapacitás csak 8989 MW, és – bár márez is csak éppen hogy magasabb a rendszerterhelés legfrissebb csúcsértékénél- még ez sem az a mennyiség, amivel a rendszerirányító gazdálkodni tud.Az erőművek pillanatnyi, tényleges rendelkezésre állása ugyanis számos, nemcsak műszaki, hanem például időjárási körülménytől is függ.Különösen igaz ez az időjárásfüggő megújuló termelők esetében.
Ha ezeket a körülményeket – például a tervezett karbantartásokat, az időjárási hatásokat, melyek nemcsak a nap- és szélerőművi termelést, de a hagyományos erőműveket is érintik – is figyelembe vesszük, akkoregy még alacsonyabb érték jön ki, mint a rendszerben ténylegesen igénybe vehető kapacitás.Mindehhez jönnek még a váratlan üzemzavarok, így például a legutóbbi paksi, amikor egy tervezett karbantartással érintett blokk párhuzamosan egy másik blokk mindkét gépe kényszerű módon kiesett átmenetileg.
A DECEMBER 9-ÉN REGISZTRÁLT 7361 MW-OS TERHELÉSI CSÚCS NAPJÁN A TÉNYLEGESEN IGÉNYBE VEHETŐ TELJESÍTMÉNY 5756 MW VOLT, ALIG TÖBB MINT A FELE AZ ELMÉLETI 10 282 MW-NAK.
Fontos az import
A magyar rendszert általában jellemző 25-30 százalék körüli import jelentős részben a ténylegesen rendelkezésre álló teljesítményszinttel és az eltérő régiós nagykereskedelmi árszintekkel is magyarázható.A legutóbbi csúcs idején viszont jóval magasabb, 41,4 százalék volt az import részesedése.Ebből nyilvánvaló, hogy a magyarországi villamosenergia-ellátás biztonságának elengedhetetlen támasza az import energia, de ez a legtöbb európai ország esetében igaz. Az utóbbi hetekben például Lengyelország ellátását is csak az erős nemzetközi összeköttetéseket felhasználva, jelentős mennyiségű import energiával lehetett fenntartani.
Magyarország szempontjából az import jelentőségét növeli az is, hogy az elmúlt években épült új erőművi kapacitások zöme időjárásfüggő, az utóbbi öt évben csaknem 1894 MW-nyi ilyen kapacitást létesítettek befektetők, ennek a zömét, 1783 MW-ot az 50 kW feletti naperőművek tettek ki.A növekedés egyébként a háztartási méretű napenergia-hasznosításban is látványos,a Magyar Energetikai és Közmű Szabályozási Hivatal adatai szerint az első három negyedév végén több mint 125 ezer háztetőn működtek napelemek, összesen közel 1025 MW kapacitással.
AZ AKTUÁLIS TÉLI CSÚCSTERHELÉS IDEJÉN AZONBAN A MEGÚJULÓ ENERGIÁK RÉSZVÉTELE A TERMELÉSBEN SZINTE ELHANYAGOLHATÓ, 3 SZÁZALÉK KÖRÜLI VOLT.
Egyébként a téli-nyári csúcsok közötti különbség is részben a napenergia-termeléssel vagy épp annak hiányával függ össze. A téli időszakban ugyanis a háztartások a hálózatról szerzik be azt az energiamennyiséget is, amit nyáron megtermelnek a háztetőre szerelt napelemek.
Honnan jön az energia?
Mindebből következik, hogy a forrásoldalt nézve, a december 9-i rekord idejéna hagyományos, szabályozható erőművi kapacitások adták az ellátás bázisát,ezen belül is a földgáz és a nukleáris energia részesedése volt meghatározó, a lignit bázisú áramtermelés (Mátrai Erőmű) mellett. A MAVIR által közzétett adatok alapján megállapítható, hogy változatlanul a hagyományos erőművi termelés és az import energia adja a magyarországi áramellátás meghatározó részét,
VAGYIS A HOSSZÚ TÁVÚ ELLÁTÁSBIZTONSÁG ÉRDEKÉBEN ELENGEDHETETLEN EZEKNEK A KAPACITÁSOKNAK A FENNTARTÁSA ÉS FEJLESZTÉSE.
Erre egyébként nemcsak a csúcsterhelés kiszolgálása, de a rugalmasság, a szabályozhatóság biztosítása érdekében is szükség van.
Ezért a szabályozható erőművi kapacitások fenntartására, fejlesztésére akkor is szükség van hosszabb távon, ha az időjárásfüggő megújulók is egyre pontosabb menetrendeket készítenek, vagyis egyre pontosabban képesek megtervezni várható termelésüket.Ebben nyilván jelentős motiváció az idei rendkívüli áremelkedés az energiapiacokon, ami jelentősen megdrágította a kiegyenlítő energiát is, vagyis megugrott a rendszerszintű szolgáltatások költsége.
Ennek mértékét jól jelzi, hogy míg 2021 januárjában az úgynevezett le irányú szabályozási kapacitás díja, vagyis a többlettermelés kiszabályozásának ára 5 ezer forint alatt volt megawattóránként (MWh), ez júniusban már meghaladta a 35 ezer forintot. A felszabályozás, a rendszerben keletkező hiány pótlásának ára januárban 7 ezer forint körül mozgott, júniusban viszont megközelítette a 25 ezer forintot, és egy markáns augusztusi visszaesés után november végén is a 25 ezer forintos szint közelében állt. A le irányú szabályozás költsége júniushoz képest jelentősen visszaesett, és novemberben 15 ezer forint körüli szinten állt.
Akárhogyan is, a legnagyobb megújulós koncentráció, a KÁT mérlegkör esetében egyév alatt látványos javulás tapasztalhatóa menetrendezés pontosságában, ami ilyen árviszonyok mellett várható volt, miközben a mérlegkör beépített teljesítménye több mint 300 MW-tal nőtt, és már meghaladja az 1600 MW-ot.A pontosabb menetrendezés eredményeként csökkent a KÁT mérlegkör kiegyenlítő energia igénye is 10 százalékkal.
A svéd példa
A megfelelő alaperőművi bázis és a szabályozható kapacitások hiányának hatásait jól mutatják az elmúlt napok svédországi eseményei. Az évszakhoz képest rendkívül hideg időjárás közepette a gyors jégképződés miatt egy-másfél hétre csökkenteni kellett a három észak-svédországi folyón a vízenergia-termelést, és a szélcsendes időben a szélerőművek is a szokásosnál kisebb mennyiségű energiát termeltek; minderre azt követően került sor, hogy 2020-ra négy atomerőművi blokkot is bezártak az országban. Ráadásula belső átviteli hálózat szűkössége miatt nagy egyenlőtlenség alakult ki az északi és déli energiakörzetek között.Hagyományosan északon nagyobb az áramtermelés és délen nagyobb a fogyasztás.
Mindezek eredményeként
TÍZ ÉVE NEM LÁTOTT SZINTRE EMELKEDETT A NORD POOLON, A SKANDINÁV ÁRAMTŐZSDÉN A VILLAMOS ENERGIA SPOT ÁRA.
Mindez új lendületet adott a skandináv országban azatomenergiahasználata körüli vitáknak. A svédországi drágulást felerősítette, hogy ellátásbiztonsági szempontból a svédek lezárták a svéd-norvég határt a kivitel előtt, aminek következtében Norvégia csökkentette a svédországi szállításait, jóllehet Svédország általában norvég importáramra szorul. A svéd rendszerirányító egyébként az idén már korábban felére csökkentette a Finnország és Dánia irányába történő exportot, ami a két érintett országban is megnehezítette az ellátást.
Fontos az együttműködés
Az európai piac-összekapcsolásnak egyébként nemcsak ellátásbiztonsági, hanem piaci szempontból is nagy jelentősége van,a közép-kelet-európai térségben például alapvető feltétele a német piachoz való árkonvergenciának.A régióban jellemző észak-déli áramlási útvonal szempontjából ezért is volt nagy jelentőségű a 2021-ben átadott három új magyar-szlovák távvezetéki összeköttetés. A magyarországi napon belüli áramárak szempontjából fontos lépés, hogy december 11-től 200 MW-tal növekedett a szlovák importirány kapacitása Magyarországra.
Az európai villamosenergia-rendszerek és -piacok egyre szorosabb összekapcsolódásafelértékeli az együttműködés jelentőségét, az integráltság pedig egyben egymásrautaltságot is jelent. A francia nukleáris kapacitás mintegy 10 százalékát érintő december 16-i kiesés ezért nem csak Franciaországot, hanem Németországot, Olaszországot és az Egyesült Királyságot is érzékenyen érintheti. A francia atomerőművek normál esetben éjjel-nappal elérhető zsinórárama ugyaniscsúcsidőben ezen országok ellátásához is jelentősen hozzá szokott járulni.
Az erőművek rendelkezésre állása már a leállást megelőzően is alacsony volt, mivel a pandémia hatására bizonyos munkálatok elhalasztásra kerültek több francia atomreaktoron. Ezt a helyzetet tetézte, hogy az EDF két egység leállításáról, másik kettő üzemszünetének pedig meghosszabbításáról volt kénytelen dönteni, miután a rendszeres karbantartás során hibát fedezett fel az egyik erőműben. Az események hatására a francia és német árampiacokon a januári termék ára új rekord szintre ugrott, de aznap ugyanez történt a magyar HUDEX-en is, miután az árak már amúgy is rekord magasságban álltak elsősorban a rekord drága földgáz, illetve az erőteljes kereslet miatt.
Ezen egységek nélkülFranciaország nukleáris energia termelésének körülbelül egyharmadát nélkülözve lesz kénytelen nekivágni a januárnak,ami azt jelentheti, hogyaz országnak esetleg le kell állítania a Nagy-Britanniába és Olaszországba irányuló exportot,sőt, csúcsidőben jelentősebb importra szorulhat. Ha ez bekövetkezik, az tovább emelheti az árakat, a francia atomenergiát rendszeresen fogyasztó országokban tovább nőhet a szén-, sőt az olajtüzelés aránya, egy esetleges hidegebb időjárás beköszönte pedig a francia ipari fogyasztók ellátásának időszakos korlátozását is maga után vonhatja.