Az elektromos autók piaca kielégíthetetlen keresletet támaszt a lítium iránt. A csodafém ellátási válsága azonban ronthatja a világ esélyeit az éghajlati célok elérésére.
Elon Musk bányászni akarja, Kína épp Tibetet kutatja át érte, az akkumulátorgyártók pedig kiáltanak érte: ez a lítium. Az elektromos autózásra való átállás középpontjában álló csodafém kétség kívül válságban van, a kereslet olyan mértékben meghaladta a kínálatot, hogy egy év alatt a szóban forgó fém 500%-os áremelkedésen ment keresztül. Egyes nagyvállalatok örökös hiányra vagy extrém áremelkedésre figyelmeztetnek, mások pedig az új járművek áremelkedését is már megbecsülték.
A BENCHMARK MINERAL INTELLIGENCE SZERINT A JELENLEGI LÍTIUM ÁRAK AKÁR 1000 DOLLÁRRAL IS NÖVELHETIK EGY ÚJ JÁRMŰ KÖLTSÉGÉT.
Ha nem sikerül elegendő lítiumot előállítani, annak súlyos következményei lehetnek a közlekedési szektor zöld átállására nézve. Amikor a klímacélok elérésének útjáról van szó, sokszor előkerül, hogy a jövőben egyes technológiák a fejlődésük és elterjedésük miatt olcsóbbá válnak, ami újabb nagyobb elterjedést tesz lehetővé. Ha azonban a többi nyersanyag magasabb áraival együtt, a lítium kapcsán felmerülő gondok miatt megfordul az évek óta tartó árcsökkenés, akkor az elektromos és a hagyományos autók közötti verseny az utóbbiak javára tolódhat el. A klímacélok megvalósítása érdekében azonban épp ezt szeretnénk elkerülni.
Mi történt a lítiummal az elmúlt pár évben?
Ahogy sok más alapanyag, úgy a lítium piacát is rosszul érintette a koronavírus-járvány, bár a világpiaci ára már 2018-ban elkezdett meredeken esni, ami aztán az új ellátási forrásokba való beruházásokat, fejlesztéseket is visszavetette, éppen egy olyan időszakban, amikor egyébként beindult a pörgés az elektromos autók piacán. Közben a járvány az akkumulátorgyártóknak okozott nehézségeket, majd az orosz-ukrán háború, a gyártáshoz szükséges egyéb összetevők, köztük a nikkel, a grafit és a kobalt szállítását akasztott meg. A lítium befektetésekről korábban részletesen is írtunk:
Végül a szűkülő kínálat és az ebből következő folyamatos áremelkedés arra ösztönözte a gyártókat, hogy az ellátásbiztonság érdekében gyors vásárlásba kezdjenek. A piacot látva a Fitch Solutions már tavaly júniusban úgy nyilatkozott, hogy mivel a lítium „stratégiai ásványkinccsé” vált, fel kell készülni a „növekvő kormányzati beavatkozásra” ezen a piacon.
Elektromos autóeladások számának (balra) és a lítium árindexének változása (jobbra), forrás: Bloomberg
Miért van belőle olyan kevés?
A Bloomberg kutatása szerint a globális készletek több mint fele az Argentína, Bolívia és Chile közötti úgynevezett lítiumháromszögben található, ahol a termelők lítiumban gazdag sós vizet szivattyúznak a földalatti tavakból, és 12-28 hónapig hagyják elpárologni a folyadékot, hogy ezután egy nyereségesen feldolgozható anyagot kapjanak. A jelenlegi technológiával a sós vizes lítiumnak csak mintegy 50%-át nyerik vissza.
A fennmaradó készlet nagy része egy spodumen nevű kőzetből származik, amelynek legnagyobb bányászata Ausztráliában folyik, a kibányászott és kezelt anyagot aztán Kínába szállítják, ahol lítium-hidroxidot és lítium-karbonátot állítanak elő, amelyek nikkellel vagy kobalttal együtt az akkumulátorokban való felhasználásra lesznek alkalmasak.
A Bloomberg ábrája jól szemlélteti, hogy ha már most is gond van a lítium kínálatával, akkor nehéz időszak elé néz a közlekedési szektor, hiszen 2030-ra 5-ször ennyire lesz várhatóan szükség.
Lítium iránti kereslet felfutása 2021 és 2030 között. A világnak várhatóan 5-ször annyi lítiumra lesz szüksége a 2020-as évek végére. Forrás : Bloomberg
Ahhoz, hogy a kínálat növekedhessen új forrásokat kellene felkutatni, a nagyobb termelő vállalatok már el is kezdték a termelési kapacitásokat növelni – már akik tudják -, de mind a bányabővítés, mind az új lelőhelyek felkutatása időigényes, és nem is mindenhol várják tárt karokkal a kitermelőket.
Sok lítiumtermelőnél a gyors növelést, az engedélyek és a folyadék elpárolgásának ideje korlátozza. Hosszú távon persze az új lelőhelyek kutatása is fontos a kitermelőknek, Ausztrália és Kanada például ígéretet tettek arra, hogy segítenek a kritikus ásványkincsek, köztük a lítium feltárásában. Kína pedig nemrégiben jelentette be, hogy a Qinghai-Tibet fennsíkon, a Mount Everest térségében egy olyan spodumen-lelőhelyet fedeztek fel, amely több mint 1 millió tonna lítium-oxidot tartalmazhat. Egy új bánya kiépítése azonban évekbe telik, és egyes országokban a helyi közösségek ellenállása miatt a folyamat egyre nehezebbé válik. Ezt tapasztalta meg a Rio Tinto csoport, amely a nyugat-szerbiai mezőgazdasági területeken tervezett 2,4 milliárd dolláros bányát nyitni, amely egyben Európa legnagyobbja lenne, de a helyi tüntetők megakasztották a folyamatot.
A 22-es csapdája: az elektromos autó „jó”, de az előállításához szükséges csodafém kitermelése „rossz” a környezetnek
Az egész lítium-probléma abból fakad, hogy tömérdek mennyiségű elektromos autót szeretnénk látni a jövőben az utakon, reagálva ezzel is a klímavészhelyzetre. Mit ér azonban az egész zöld átállási folyamat, ha az akkumulátorokhoz használt anyag kitermelése épp a környezet rombolását idézi elő?
A LÍTIUM ELLÁTÁSI LÁNC KORÁNTSEM ZÖLD.
– írja a Bloomberg cikkében, a tömör megfogalmazás arra utal, hogy a kitermelők komoly szén-dioxid-kibocsátási értékekkel rendelkeznek, többek között elképesztő mennyiségű vizet használnak fel a csodafém előállításához. A BloombergNEF szerint
EGY TONNA LÍTIUM ELŐÁLLÍTÁSÁHOZ KÖRÜLBELÜL 70 000 LITER VÍZRE VAN SZÜKSÉG.
A spodumen bányászata sem sokkal jobb, maga a bányászati tevékenység energiaigényes, ami mellé becsatlakozik a Kínába történő szállítás karbonlábnyoma, így a Wood Mackenzie számításai szerint, ez a fajta előállítás akár 3,5-ször több szén-dioxid-kibocsátással is járhat, mint a sós vízből kinyert lítium előállítása.
A „zöld lítium” előállítása létfontosságú lesz az iparág hosszú távú sikere szempontjából
A fenti aggasztó okok miatt is a vállalatok új technológiákat keresnek a költségek, a vízfelhasználás csökkentésére, valamint a zöldebb működés érdekében. A legnagyobb kitermelők körében vannak már olyan vállalások, amely a felhasznált vízmennyiség csökkentésére vonatkozik, de az is csak 2030-ra.
Egyes startupok olyan megoldásokon dolgoznak, amelyek közvetlen lítium-kitermeléssel foglalkoznak a termelés felgyorsítása érdekében. Ha nem kellene több évig „szárítani” a sóoldatot a lítium kinyeréséhez, akkor jelentősen megnőhetne a rendelkezésre álló kínálat. Amennyiben ezek a kutatások sikerrel is járnak, akkor is időre lesz szükség, hogy a kínálat felzárkózzon a kereslethez.
Egy másik lehetőség, ha a környezetvédelmi és ellátási problémák kereszttüzébe került lítium helyett a hidrogén felé fordul a technológia és az ipar. A nehézipar, illetve a teherszállítás egyes területein idővel, -akár a 2030-as években – valós opció lehet a zöld hidrogén alkalmazása, ám ez is idő és kutatás kérdése még. A személygépkocsik területén még ennél is több idő fog kelleni, mire egy életképes zöld hidrogén alapú megoldás születik, addig pedig a lítium és az akkumulátortechnológia marad a domináns a piacon.
A körforgásos gazdaság során szoktuk emlegetni, hogy minden már kitermelt anyagot, terméket a lehető legtovább lenne célszerű használni, ha pedig már az adott feladatot nem tudja ellátni, akkor a szükséges átalakítással, javítással akár más funkcióra lenne érdemes felhasználni. Ennél a gondolatnál maradva: a lítiumnak potenciális forrása lehetne a régi akkumulátorok újrahasznosítása. Amiért ez még nem kezdődött el, az leginkább a mennyiségi hiány, jelenleg ugyanis nincs még elég kivont akkumulátor ahhoz, hogy nagy mennyiségben is elkezdhessék feldolgozni a használt eszközöket.
A BLOOMBERG CIKKE SZERINT AZONBAN 2035-RE AZ ÉVES LÍTIUM-KERESLET 16%-ÁT FEDEZHETIK A HASZNÁLT AKKUMULÁTOROK.
Egy másik fontos kérdés lesz az újrahasznosítás kapcsán, hogy miként tudják majd a biztonságot garantálni – hiszen mégiscsak egy akkumulátorról vagy szó – illetve az is, hogy az adott technológiákkal olcsóbb lesz-e a használtak újrafeldolgozása, mint az új lítium kitermelése. Sajnos, ahogy több építőipari alapanyagnál is látható, a zöld alternatíva megteremtése újrahasznosítás segítségével, gyakran jóval drágább, mint az új előállítása.
Akár új lelőhelyek, akár új technológiák, vagy esetleg teljesen más, a lítiumot helyettesítő megoldások születnek, az biztos, hogy rövid időn belül nem fog tudni egyensúlyba kerülni a lítium iránti kereslet-kínálat.
Címlapkép: Getty Images