Tavaly Németország rekord évet könyvelhetett el a megújulók terén, ugyanis most előszőr haladta meg a zöldtermelők részaránya az 50%-ot az ország energiamixében. A magasfokú zöldenergia arány nemcsak a széndioxid-kibocsátást csökkentette, de a tőzsdei árakat is. Ezért az előző évben az EPEX day-ahead piacán nem volt szokatlan a több órán át tartó negatív ár sem. De nemcsak a megújulók terén volt érdekes a 2023-as év, Németország egyik alap energiaforrásának, a szénerőműveknek a termelése több évtizedes mélypontra esett vissza, az üzemek bezárása miatt.
Miközben még mindig makacsul tartja magát az a tévhit, amely szerint Németországban az atomerőművek bezárása után megnőtt a szenes áramtermelés, a valóságban ennek épp az ellenkezője zajlik.
A Fraunhofer Institute a napokban adta ki a 2023-as évről szóló jelentését, ami sok érdekes információval szolgálhat azok számára, akik a tényleges adatokra kíváncsiak.
Kezdjük talán azzal, hogy a tavalyi volt az első olyan év a német villamosenergia-hálózat történetében, amikor a megújuló energia többségbe került az energiamixen belül, egészen pontosan 54,9%-ot ért el.
A közcélú hálózaton a megújuló energia egyébként már 2019 óta minden évben megelőzi a fosszilis energiát, de akkor még a fosszilis erőművek az atomerőművekkel kiegészülve az áramtermelés nagyobb részét biztosították.
Az időjárásfüggő megújulók aránya 41%-ra nőtt, ami új rekord, ráadásul sokak korábbi jóslataival ellentétben a hálózat sem omlott össze tőle, sőt, a német fogyasztók a világ egyik legstabilabb áramellátását élvezhetik, mint arról nemrégiben írtunk.
Érdemes egy pillantást vetnünk a nap- és szélenergia termelésének havi megoszlását ábrázoló grafikonra is, ahol az látszik, hogy nincs érdemi különbség az évszakok között az időjárásfüggő megújuló energia rendelkezésre állásában: télen a szél jól kiegészíti a minimálisra csökkenő napenergiás termelést.
Tavaly az áramárak is normalizálódni kezdtek, és már nemcsak a háború előtti szinteken jártak, hanem még a 2021-es szint alá is becsúsztak. Az alábbi grafikonon látható árak nominálisak, azaz nincsenek korrigálva az inflációval.
A megújuló energia térnyerésével párhuzamosan azonban megnőtt a volatilitás a tőzsdei árakban, és egyre gyakrabban fordulnak elő negatív áramárak. A negatív ár egy piaci anomália, a piac azonban nem szereti az anomáliakat, ezért hosszabb távon mindig felszámolja azokat. Jelen esetben ez azt jelenti, hogy jó pénzt lehet keresni az olcsó áram betárolásával és a későbbi magas árak melletti értékesítésével. Ennek megfelelően az energiatárolási kapacitások kiépülése exponenciális növekedést mutat, és novemberi állás szerint már 11,2 GWh akkus energiatároló működött az országban.
Ezek után végre térjünk rá a címben emlegetett szénerőművekre, melyeknek a termelése az 1980-as években érte el a csúcsot, majd egy hosszan elnyúló tetőzést követően az elmúlt évtizedben – az atomenergia kivezetésével párhuzamosan – látványos csökkenésbe kezdett. A kőszénnel működő erőművek utoljára 1955-ben, a lignites (barnaszenes) erőművek pedig 1963-ban termeltek kevesebbet, mint 2023-ban. Ha a két kategóriát összevonjuk, akkor azt mondhatjuk, hogy tavaly bruttó 126 TWh villamos energia származott szén elégetéséből. Az NDK és az NSZK szénerőművei utoljára 1959-ben termeltek ennél kevesebbet, akkor ez a szám 125 TWh volt.
A tágabb kontextus kedvéért megemlítenék még egy érdekességet ezzel kapcsolatban. A végleges adatok ugyan még nem ismertek, de Kína tavaly hozzávetőleg 5500 TWh szénáramot állított elő, ami napi átlag 15 TWh-nak felel meg. Ez azt jelenti, hogy a kínai erőművek 8-9 naponta égetnek el annyi szenet, amennyi Németországnak egy egész évre elég.
A tavalyi évben a német villamosenergia-felhasználás 1,7%-a származott importból – nálunk ez az arány 25% körül szokott alakulni. A csekély mértékű import legnagyobb része négy országból érkezett: Dániából, Norvégiából, Svédországból és Hollandiából – azaz alapvetően itt is megújuló energiáról van szó.
Az adatok és a képek forrása: energy-charts.info
Címlapkép: Freepik
Cikk forrása