A szén-dioxid-leválasztás sok ország fenntarthatósági tervei között szerepel. Eddig azonban az iparág támogatása hiányt szenved, ami a piaci szereplők gyengüléséhez és az ágazat elsorvadásához vezethet. A most ismert technológiák még nagyon drágák és méretgazdaságosági okokból nem is jövedelmezőek, emiatt a klímavédelmi hatása is alacsony.
A szén-dioxid-leválasztási technológia a világ számos kormányának klímastratégiájában központi szerepet játszik. Ugyanakkor drága is, nem bizonyított a méretarányossága, és nehéz lehet eladni az ideges közönségnek. Mindez jelenleg nem teszi működőképessé a szén-dioxid-kibocsátás levegőből történő leválasztásának és pénzért történő tárolásának modelljét.
A nemzetek 2023. november 30. és december 12. között Dubajban összegyűlnek az ENSZ 28. éghajlat-változási konferenciájára (COP28), a szén-dioxid-leválasztás jövőbeli szerepe pedig középpontba kerül az éghajlatbarát világban – írja az Euronews. Hol tartunk a szén-dioxid-leválasztás terén, és mi áll a széles körű elterjedésének útjában?
Mi az a szén-dioxid-leválasztás?
A szén-dioxid-leválasztás a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének egyik módja a forrásnál történő megkötésével vagy a légkörből való eltávolításával. A szén-dioxid-leválasztási technológia legelterjedtebb formája a gáz leválasztása egy pontforrásból, például egy ipari kéményből. Innen a szén vagy közvetlenül a föld alatti állandó tárolóba (CSS) szállítható, vagy előbb más ipari célra felhasználható – ez az eljárás a szén-dioxid leválasztása, hasznosítása és tárolása (CCUS). A szén-dioxid-leválasztás másik formája a közvetlen levegőkiválasztás (DAC), amely során a szén-dioxidot a levegőből kötik meg.
Hány szén-dioxid-leválasztási projekt létezik jelenleg?
Az iparágat nyomon követő Global CCS Institute szerint jelenleg 42 működő kereskedelmi CCS- és CCUS-projekt van a világon, amelyek évi 49 millió tonna szén-dioxid tárolására képesek.
Ez a világ nagyjából 37 milliárd tonnás éves energia- és ipari szén-dioxid-kibocsátásának mintegy 0,13 százaléka.
E projektek közül mintegy 30, amelyek a csoport összes megkötött szén-dioxidjának 78 százalékát teszik ki, a szén-dioxidot a fokozott olajkitermelésre (EOR) használják, amelynek során a szén-dioxidot olajkutakba fecskendezik, hogy kiszabadítsák a bennrekedt olajat. A fúrók szerint az EOR segítségével a kőolaj éghajlatbarátabbá tehető, de a környezetvédők szerint ez a gyakorlat kontraproduktív.
A Global CCS Institute szerint a másik 12 projekt, amelyek tartósan tárolják a szenet a föld alatti formációkban, anélkül, hogy az olajkitermelés növelésére használnák fel, az Egyesült Államokban, Norvégiában, Izlandon, Kínában, Kanadában, Katarban és Ausztráliában található. Nem világos, hogy ezek közül a projektek közül mennyi hoz nyereséget, ha egyáltalán van ilyen.
A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint világszerte mintegy 130 közvetlen levegőkiválasztó létesítményt terveznek, bár eddig csak 27-et helyeztek üzembe, és ezek évente mindössze 10 000 tonna szén-dioxidot kötnek meg.
Az Egyesült Államok augusztusban 1,2 milliárd dolláros (1,1 milliárd euró) támogatást jelentett be két texasi és louisianai DAC-központ számára, amelyek évi kétmillió tonna szén-dioxid megkötését ígérik, bár a projektekről még nem született végleges beruházási döntés.
A szén-dioxid-leválasztás magas költsége visszalépést jelent
A szén-dioxid-leválasztási technológia gyors elterjedésének egyik akadálya a költség. A CCS költségei a kibocsátási forrástól függően 14 és 110 euró között mozognak a leválasztott tonnánként. Az IEA szerint a DAC-projektek még ennél is drágábbak, tonnánként 550 és 916 euró között a szén-dioxid légkörből történő leválasztásához szükséges energia mennyisége miatt. Néhány CCS-projektet – például Norvégiában és Kanadában – pénzügyi okokból leállítottak.
A fejlesztők szerint olyan szén-dioxid-árra van szükségük – szén-dioxid-adó, kereskedelmi rendszer vagy adókedvezmény formájában -, amely nyereségessé teszi a szén-dioxid leválasztását és tárolását. Enélkül csak azok a szén-dioxid-leválasztási projektek lehetnek nyereségesek, amelyek más módon – például a kőolaj-kitermelés növelésével – növelik a bevételt.
Az USA-t is beleértve az országok állami támogatásokat vezettek be a szén-dioxid-leválasztási projektekhez. A 2022-ben elfogadott inflációcsökkentő törvény a CCUS esetében 50 dollár (46 euró) adókedvezményt nyújt a szén-dioxid megkötése után tonnánként, a CCS esetében 85 dollárt (78 euró) tonnánként, a DAC révén megkötött szén-dioxid megkötése után pedig 180 dollárt (165 euró). Benjamin Longstreth, a Clean Air Task Force szén-dioxid-leválasztással foglalkozó globális igazgatója szerint bár ezek jelentős ösztönzők, a vállalatoknak még mindig szükségük lehet némi többletköltségre ahhoz, hogy a CCS- és DAC-projekteket előrevigyék.
Egyes CCS-projektek nem bizonyították a technológia készenlétét. Egy texasi szénerőmű szén-dioxid-kibocsátásának hasznosítására irányuló 1 milliárd dolláros (1,15 milliárd eurós) projekt például krónikus mechanikai problémákkal küzdött, és rendszeresen elmaradt a kitűzött céloktól, mielőtt 2020-ban leállították volna – derül ki a projekt tulajdonosai által az amerikai energiaügyi minisztériumhoz benyújtott jelentésből.
A leválasztott szén tárolásának helyével kapcsolatos problémák
A leválasztott szén tárolásának helyét a geológia korlátozza. Ez a tény még hangsúlyosabbá válik, ha és amikor a szén-dioxid-leválasztást olyan tömeges méretekben alkalmazzák, amelyek szükségesek lennének ahhoz, hogy az éghajlatot megváltoztassák. A Global CCS Institute szerint a legjobb szén-dioxid-tároló helyek Észak-Amerika egyes részein, Kelet-Afrikában és az Északi-tengeren találhatók.
A leválasztott szénnek a tárolóhelyekre való eljuttatása kiterjedt csővezeték-hálózatokat vagy akár hajóflottákat is igényelhet – ami új akadályokat jelenthet.
Októberben például a Navigator CO2 Ventures által az Egyesült Államok középnyugati részén javasolt 3 milliárd dolláros (3,5 milliárd eurós) CCS-csővezetékprojektet – amelynek célja a szén szállítása lett volna a központi etanolüzemekből a jó tárolóhelyekre – törölték a lakosok esetleges szivárgásokkal és építési károkkal kapcsolatos aggályai miatt.
Simone Stewart, a National Wildlife Federation iparpolitikai szakértője szerint a szén-dioxid eltávolításába beruházó vállalatoknak komolyan kell venniük az új infrastrukturális projektekkel kapcsolatos közösségi aggályokat. „Nem minden technológia lesz lehetséges minden helyen” – mondta Stewart.
Címlapkép: Canva
Cikk forrása