A világ országainak első negyedében található Magyarország a nap- és szélenergia áramtermelésben elfoglalt részaránya alapján, de ez szinte csak a napenergiának köszönhető, a szélenergia szerepe itthon csekély, ami a nemzetközi mezőnyben egyedi kettőségnek tűnik. Ezzel együtt a magyar villamosenergia-termelés a világ- és EU-átlagnál is gyorsabban zöldült az ezredforduló óta.
Amint arról korábbi cikkünkben beszámoltunk, korábban nem látott rekord magas 10 százalék feletti (10,31%) összesített részesedést ért el a szél- és napenergia 2021-ben a világ villamosenergia-termelésében.
Az eredmény javulása elsősorban 50 országnak köszönhető, ahol az áramtermelés több mint egytizede szél- és napenergiából jött, Magyarország pedig hat másik országgal együtt tavaly csatlakozott ehhez a táborhoz a maga 11,1 százalékos nap- és szélenergia arányával – olvasható ki az EMBER nevű think tank éves globális villamosenergia-jelentéséből, a Global Electricity Review-ból. Ezzel Magyarország a globális mezőny első részében helyezkedik el, amint ezt a jelentésben található világtérkép is szemlélteti, igaz, az Európai Unió 19 százalékot meghaladó értékétől jócskán elmarad.
Magyarország teljesítménye abból a szempontból is a jobbak közé tartozik, hogy milyen mértékben nőtt a nap- és szélenergia aránya az árammixben 2019-hez képest. E szerint a hazai nap- és szélerőművek hozzájárulása a termeléshez két év alatt közel 5 százalékponttal emelkedett. Közben a fosszilis energiahordozók súlya jóval kevésbé csökkent a magyar termelési mixben, és különösen kedvezőtlen fejlemény, hogy az egyéb tiszta források részesedése is mérséklődött.
Az ezen logika alapján közölt statisztikából természetszerűleg nem derül ki, hogy külön-külön hogyan teljesített a nap- és szélenergia, azonban a szervezet ilyen bontásban is ismerteti az aktuális adatokat. Ezek megerősítik, hogy Magyarország a napenergia-termelést tekintve az elmúlt években a haladóbb országok csoportjába küzdötte fel magát. A villamosenergia-termelésben a naperőművek által elért 9 százalékos hazai arány jóval magasabb a nem egészen 4 százalékos világ- és 5,55 százalékos EU-átlagnál, kicsivel nagyobb a német, az olasz és a görög adatnál is, és nem sokkal marad el az e szempontból jobb adottságokkal rendelkező Spanyolország vagy Ausztrália értékeitől sem.
Az előzőekből az is kikövetkeztethető, hogy a szélenergia-hasznosításban Magyarország már egyáltalán nem szerepel olyan fényesen a nemzetközi mezőnyben. A szélenergia magyar árammixben betöltött kevesebb mint 2 százalékos súlya Európában egyértelműen a legalacsonyabbak között van (13,6 % EU-, 6,59 % világátlag), amelyet a szomszédos országok többsége is meghalad (igaz, Szlovéniában és Szlovákiában még ennél is kisebb az arány), de Afrikában, Dél-Amerikában és Ázsiában is sok ország büszkélkedhet jobb eredményekkel.
Hasonló a helyzet a vízenergia szerepét vizsgálva, az egyéb megújulók közül ugyanakkor a bioenergia (biomassza, biogáz) hazai árammixben elfoglalt részesedése is átlag feletti (6,3% magyar, 5,99% EU-, 2,35% világátlag). Nemzetközi összevetésben kifejezetten a legnagyobbak közé tartozik a nem megújuló, de szintén alacsony karbonemisszió mellett megvalósuló nukleárisenergia-termelés jelentősége a magyarországi villamosenergia-mixben. A 45 százalékos magyar arányt a világon csak a francia (69%), ukrán (55%), a szlovák (53%) és a belga (50%) haladja meg.
Ami a fosszilis források arányát illeti, a földgáz aránya a magyar árammixben Európában és világszinten is a magasabbak közé tartozik (27,3% magyar, 18,68% EU-, 22,16% világátlag), a szén esetében viszont elmarad az átlagtól (8,39% magyar, 14,73% EU-, 36,49% világátlag). Mindezek hatására a hazai villamosenergia-termelés emissziós intenzitása (az egységnyi elektromos áram megtermelése során a légkörbe kerülő szén-dioxid mennyisége) kisebb az uniós és világátlagnál is (236,3 gCO2/kWh magyar, 261,43 gCO2/kWh EU-, 442,37 gCO2/kWh világátlag). Magyarország az ezredforduló óta eltelt időben mind a világ-, mind az európai uniós átlagnál nagyobb mértékben tudta csökkenteni áramtermelése üvegházhatásúgáz-kibocsátását.
Összességében, bár a 10 százalékos nap- és szélenergia arány elérése fontos mérföldkő, a jelentés megerősíti, hogy a világ villamosenergia-rendszereinek átalakítását radikálisan fel kell gyorsítani, bizonyos területeken pedig fordulatra van szükség a klímacélok eléréséhez. A nap- és szélerőművek telepítésében a jelenleginél is magasabb sebességi fokozatba kellene kapcsolnia a világnak ahhoz, hogy 2030-ra a globális árammixen belül (a 2050-es klímasemlegesség eléréshez szükségesnek tartott) 40 százalékot érjen el az arányuk, és hasonló igaz a többi tiszta áramforrásra is. A tavaly rekord magasságba emelkedő szénfelhasználást sürgősen meredeken ereszkedő pályára kell állítani, míg az utóbbi húsz évben előretört földgáz esetében az elmúlt két évben tapasztalható stagnáló trend stabilizálására lenne szükség 2030-ig.
A villamosenergia-rendszer átalakításának végső célja a szektor üvegházhatásúgáz-kibocsátásának radikális csökkentése majd megszüntetése 2040-ig. A megelőző két év csökkenését követően azonban 2021-ben a szektor karbonemissziója rekord magasságba, 12 milliárd tonna fölé emelkedett, nagyrészt a szénfelhasználás bővülésének eredményeképpen. Ezt az értéket 2030-ig 5 milliárd tonna körüli szintre kellene mérsékelni ahhoz, hogy a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) által a 2050-es karbonsemlegességhez szükségesnek tartott globális kibocsátáscsökkentési erőfeszítéshez a villamosenergia-szektor a kívánt mértékben járuljon hozzá.
Címlapkép: Shutterstock