Az orosz energiaimport elhagyásában a hidrogén jelentős szerepe kapott a RePowerEu tervben. A tervek szerint 2030-ra 10 millió tonna hidrogént fog az EU előállítani és ugyanennyit importálni. A zöld, illetve sima hidrogén szállításában fajlagosan a legolcsóbb módszer a csővezetékes. Ahhoz, hogy elérjük a vállalásokat a hidrogén tagállamok közötti szállítás céljából kiépítendő európai hidrogén gerinchálózatnak 2030-ra 28 000 kilométer hosszúságot kell elérnie.
Azokban az esetekben, amikor a hidrogén szállítása elkerülhetetlen, azt elsősorban szárazföldi hidrogénvezetékek segítségével érdemes megtenni, hiszen fajlagosan nézve ez a legolcsóbb szállítási mód. A hidrogéninfrastruktúra kiépítéséhez kapcsolódó kérdésekkel már több korábbi cikkünkben is foglalkoztunk, ezért úgy gondoltuk, hogy a Rystad Energy elemzésének segítségével érdemes lenne egy rövid, de átfogó képet adni az Európában várható fejlesztésekről.
A csővezetékeket már most is használják az ipar (például petrolkémiai üzemek) ellátására. Ahogy a kínálat bővül, és a megújuló energiában gazdagabb területek bekapcsolódnak a főbb felvevőpiacok ellátásába, úgy lesz egyre nagyobb szükség a csővezetékekre, amelyeket a költséghatékonyság érdekében a korábban alkalmazott megoldásokhoz képest nagyobb átmérővel építenek meg, és nagyobb nyomás alatt üzemeltetnek.
A világban ma már közel 5000 kilométernyi hidrogénvezeték működik, amelynek több mint 90%-a Európában és Észak-Amerikában található. A Rystad Energy becslései szerint a világon mintegy 91 csővezeték-projekt van tervezés alatt, amelyek összesen 30.300 kilométert tesznek ki, és 2035-re meg is valósulhatnak.
Európa élen jár a zöldhidrogén előállítására és importjára irányuló fejlesztésekben, ami magában foglalja a hidrogéninfrastruktúra kiépítését is. A Rystad Energy kutatása szerint Spanyolország, Franciaország és Németország azon országok közé tartozik, amelyek elkötelezték magukat a határokon átnyúló csővezetékek kiépítése mellett, de a kiterjedt gázhálózattal rendelkező Egyesült Királyság is viszonylag jó helyzetben van ahhoz, hogy a földgázról hidrogénre váltson.
A hidrogén az EU 2020-as hidrogénstratégiájában lefektetett szén-dioxid-mentesítés egyik alappillére, és a „Fit for 55″ csomaggal lendületet kapott a bevezetése. A hidrogén központi szerepet játszik az orosz fosszilis energiahordozók importjának fokozatos megszüntetésére irányuló REPowerEU tervben is, amelynek célja, hogy az Unió 2030-ig 10 millió tonna megújuló hidrogént állítson elő, és ugyanebben az időszakban további 10 millió tonna hidrogént importáljon. Figyelembe véve az EU-ban megvalósítani tervezett zöldhidrogén-projekteket, jelenleg 7,9 millió tonna helyi termelésnél tartunk, ezen túlmenően Európa többi részén (Egyesült Királyság, Norvégia) további 1 millió tonnás éves termelés beindulása várható.
A hidrogén tagállamok közötti szállítása céljából kiépítendő európai hidrogén gerinchálózatnak (EHB) a tervek szerint 2030-ra 28.000 km, 2040-re pedig 53.000 km hosszúságot kell elérnie. Jelenleg a 2030-ra ígért, dedikált hidrogénvezetékek 23.365 km-t tesznek ki, ami a 2030-as cél 83%-át jelenti.
A nemrégiben bejelentett, 455 km hosszúságú H2Med Barcelona-Marseille tenger alatti hidrogénvezeték mintegy 2,5 milliárd euróból fog megvalósulni, és egy Franciaországban megépítendő szakasz segítségével egészen Németországig szállíthatja majd a spanyol zöldhidrogént. Négy hálózatüzemeltető – a spanyol Enagas, a portugál REN, valamint a francia GRT és Terega páros – jelenleg műszaki tanulmányokat készít, lehetséges nyomvonalakat vizsgál és költségbecsléseket végez. Németország első tengeri hidrogénvezeték-projektje, az AquaDuctus az Északi-tengeren található tengeri szélerőművekből származó zöld hidrogént fog Németországba szállítani. A csővezeték több mint 400 km hosszú, és a projekt egyik partnere, az RWE szerint a nagy mennyiségű energia nagy távolságra történő szállítására költséghatékonyabb megoldás, mint a nagyfeszültségű egyenáramú (HVDC) átviteli rendszer kiépítése. Ezzel a kérdéssel mi is részletesebben foglalkoztunk az alábbi cikkünkben.
A nyugat-macedóniai földgázvezetéket, amelynek építése az év elején kezdődött Görögországban, úgy tervezték, hogy később 100%-os hidrogén nagy nyomáson történő biztonságos szállítására is képes legyen. Ezt a 163 km hosszú csővezetéket, amely az EHB része, a görög gázhálózat üzemeltetője, a DESFA fogja üzemeltetni.
Az új, kifejezetten a hidrogénre tervezett csővezetékek építését a meglévő gázhálózatok újrahasznosítása egészítheti ki. A már meglévő csővezetékek újrahasznosítása gazdasági szempontból meggyőző alternatívát kínál, és az új csővezetékek lefektetéséhez képest gyorsabban is megvalósítható. Az átalakítások után az újrahasznosított acél földgázvezetékek 100%-ban hidrogéngázt is képesek befogadni. Az európai gerinchálózat kiépítésére vonatkozó tervek szerint 2040-ig a gázvezetékek 60%-át állítanák át hidrogénre.
A gázvezetékek hidrogén szállítására való átalakításának kérdését a Stuttgarti Egyetem Anyagvizsgálati Intézetének tanulmánya vizsgálta meg részletesebben, amelyről az alábbi cikkünkben lehet olvasni bővebben.
Címlapkép: Freepik