Manapság újra az atomenergia felfutását lehet látni. Több ország is új erőművek építését tervezi, továbbá a régebb óta használt reaktorok élethosszának meghosszabbítását hatja végre. A Nukleáris Világszövetség ezért a globális uránkereslet 28%-os növekedését prognosztizálja a következő évtized elejére, 2040-re pedig a jelen éves felhasználás kétszeresét. Az atomipar bővülése Oroszország számára lesz kedvező, mivel a nukleáris üzemanyagellátás egyik vezető szereplője. Azonban Európa kapcsolata az oroszokkal az energiakereskedelmet tekintetében egyre kiélezettebb, így, ha a kontinens továbbra sem szeretne Oroszországgal üzletelni más nukleáris beszállítói alternatívákat kell keresnie.
Miközben a nyugati szövetséges országok – beleértve az Európai Uniót is – azt fontolgatják, hogy az újabb szankciós csomagban az orosz nukleáris üzemanyagokat és alkatrészeket is belevegyék, a Moszkva által uralt urán piac folyamatosan növekvő számokat mutat.
Az ukrajnai háború kitörését követő évben az orosz Roszatom több mint ötödével növelte exportját, ráadásul új szerződéseket ír alá a feltörekvő piacokon is.
A Nukleáris Világszövetség legfrissebb jelentése pedig az atomreaktorok urán iránti globális keresletének jelentős, 28%-os növekedését prognosztizálja 2030-ig.
A szervezet szerint utána sem lankad majd a piac, 2040-re csaknem kétszeres növekedésről olvashatunk az összefoglalóban. A jelenlegi tendenciákat alapul véve az urán iránti kereslet 2040-re 130 000 tonnára fog éves szinten gyarapodni, ami a jelenlegi éves 65 650 tonnához képest számottevő különbség. Szakértők szerint a globális nukleáris kapacitás 14%-os növekedése várható 2030-ra, elsősorban az új kínai és indiai reaktorok üzembe helyezése és a meglévő erőművek élettartamának meghosszabbítása miatt. Mindez az urán nélkülözhetetlenségét jelenti hosszú távon az országok energiaellátásában.
A Nukleáris Világszövetség legfrissebb jelentése pedig az atomreaktorok urán iránti globális keresletének jelentős, 28%-os növekedését prognosztizálja 2030-ig. (Fotó: Canva)
Az atomenergia reneszánszát éli
A 2011-es japán Fukushimai erőműben bekövetkezett nukleáris katasztrófát követően számos ország fordult el az atomenergiától és zárta be erőműveit. A legradikálisabb lépéseket Németországtól láthattuk, aki zéró toleranciát hirdetett a területén működő atomerőművekkel szemben. Az atomenergiát ellenző szervezetek munkássága, a csernobili katasztrófa és az annak nyomán készült amerikai Csernobil című produkció komoly ellenszenvet eredményezett- elsősorban Európa területén – a nukleáris energiával szemben.
Mindazonáltal az atomenergia úgy tűnik, újfent reneszánszát éli, az országok világszerte bővítik az atomenergia-kapacitásukat, illetve új atomenergia felhasználó államok is bővítik a felhasználók számát.
Mindez számos okra visszavezethető. Az Európai Unióban, Kanadában és az Egyesült Államokban a klímavédelmi célok elérését segítheti a nukleáris energia. Az ukrajnai háború is hozzásegített az újfent tapasztalható érdeklődéshez, hiszen számos kormány keresi az alternatív megoldást az orosz energiahordozók helyettesítésére. Azonban ezen törekvés mindössze a fosszilis tüzelőanyagokról történő leválást segíti elő, mivel a nagyobb uránkereslettel új függőséget alakítanak ki Oroszországtól.
Oroszország az élen
Az orosz szénhidrogénekkel szemben, az urán bányászás/feldolgozás/kereskedelem fellegváraként működő Roszatom sértetlenül úszta meg a szankciókat. Sőt, a számokat tekintve a Roszatom helyzete inkább javult az ukrajnai háború kitörése óta. Az orosz állami vállalat 2022-es, 10 milliárd dolláros külföldi kereskedelme 15%-os növekedést jelentett 2021-hez képest.
Jelenleg a Roszatom dominál a nemzetközi piacon, a golbális készletek közel felét ők biztosítják. Az urán bányászata is kevés ország privilégiuma, de Oroszország nem csak kitermeli saját és külföldi lelőhelyeken, hanem az égethető urán 235 izotóp előállításában messze a legnagyobb lehetőségei vannak.
Ahhoz, hogy az uránérc atomerőművi fűtőelemmé váljon, rendkívül körülményes folyamaton kell végig menjen – az őrléstől a dúsításig. A világ legtöbb nukleáris ipari vállalatával szemben a Roszatom a bányászástól a dúsításig, a szállítástól az üzemanyag újrahasznosításáig, a láncolat minden egyes szakaszát képes lefedni, mégpedig világelső minőségben. Ezzel pedig rendkívül nehéz versenyezni.
Jelenleg 40 új atomerőművet épít az orosz állami vállalat világszerte, ráadásul saját területén is számos folyamatban lévő projektről tudunk.
A legnagyobb érdeklődés keleten, illetve Afrikában tapasztalható, elsősorban azon országoknál, akik rászorulnak az orosz szakértelemre és finanszírozásra. Mindez pedig hosszú távúsága révén az orosz geopolitikai törekvéseket szolgálja ki az afrikai és ázsiai kontinensen. Az atomerőműépítés számos más jövedelmező üzlettel társul; évtizedeken átívelő szolgáltatási és üzemanyag-ellátási szerződésekkel, az építkezés finanszírozásával, az elhasznált üzemanyag újrahasznosításával.
Jelenleg 40 új atomerőművet épít az orosz állami vállalat világszerte, ráadásul saját területén is számos folyamatban lévő projektről tudunk. (Fotó: Roszatom)
Az Európai Unió itt is kiszolgáltatott az oroszoknak
Egyes Európai Uniós országok orosz-ukrán háborúval kapcsolatos álláspontja erőteljesen ellentmond a Roszatommal fenntartott, virágzó együttműködéseknek. Természetesen mindezt inkább a szükség eredményezi. Eurostat-adatok alapján 2022-ben az uniós országok összesen 720 millió euró értékben vásároltak orosz nukleáris ipari termékeket.
Jelenleg is Oroszország fedezi az Európai Unió dúsított urán iránti keresletének mintegy 30%-át.
A kimutatások szerint Franciaország az orosz nukleáris ipari termékek vezető vásárlója. 2021-hez képest 2022-ben 250%-kal – összesen 359 millió euróval – nagyobb értékben vásárolt Oroszországtól. A helyzet pedig a jövőben még komplikáltabbá válhat Párizs számára, hiszen a nigeri események ellehetetlenítették kapcsolatait az egyik legnagyobb uránbeszállítójával. A nyári puccs óta hatalomra jutott katonai vezetés első lépéseinek egyikeként felfüggesztette az uránszállításokat Franciaországba. A kereskedelem visszaállítására is csak jelentős áremelés mellett hajlandó, ugyanis eddig a franciák jócskán a piaci ár alatt vásárolták a nigeri uránt.
Franciaország 57 atomerőműje segítségével termeli villamosenergiájának döntő részét – több mint 70%-kát – melyet előszeretettel exportál is más uniós országoknak, például az atomenergia ellenes Németországnak.
Ráadásul Franciaország azon kevés országok egyike a világon, mely saját területén képes véghezvinni a teljes nukleáris üzemanyag-termelési lánc minden szakaszát. A világszinten is hatalmas francia Orano dúsító üzem – felismerve a világ urán ellátási láncainak sérülékenységét – 2028-ig harmadával tervezi növelni kapacitását.
Jelenleg azonban nem csak a franciáknak elengedhetetlen az orosz nukleáris üzemanyag importja és a Roszatom egyéb szolgáltatásai. Az olyan országok is komolyan rá vannak szorulva, akik orosz tervezésű atomreaktort üzemeltetnek, például Magyarország, Szlovákia, Csehország és Bulgária. Így jól látható, hogy többen sem érdekeltek egyelőre az orosz nukleáris ipar európai szankcionálásában. Ahogy Maxence Cordiez, a Francia Alternatív Energiák és Atomenergia Bizottság (CEA) európai közügyekért felelős vezetője fogalmazott a téma kapcsán: „a szankció célja az, hogy jobban megbüntesse a másik felet, mint saját magát!”
Sem a franciák, sem a magyarok nem támogatják a szankciókat
Ha Oroszország váratlanul leállítaná a szállításokat, vagy az EU vezetne be szankciókat, akkor legfeljebb néhány hónapra elegendő üzemanyag maradna átlagosan Európában, így hamar más alternatívát kellene keressenek az európai országok. Azonban ez nem olyan egyszerű, hiszen a szovjet-orosz technológiával épült erőművekhez nem feltétlenül kompatibilisek a nyugati, vagy japán üzemanyag rudak, ráadásul az urándúsítás területén sincs sok vetélytársa Moszkvának. Magyarország is éppen ezért ellenzi a nukleáris ipart érintő szankciókat, a hazai atomreaktorok jelenleg csak orosz üzemanyaggal képesek biztonságosan működni.
Magyarország tervei közt szerepel, hogy francia fűtőanyagra cseréli az oroszt a jövőben, de ehhez a franciáknak a paksi atomerőműhöz megfelelő üzemanyagot kell fejleszteniük. Ugyanakkor, ha a fent taglalt francia beszállítások orosz dominanciáját tekintjük, nem sokban változik a függőség mértéke.
Jelenleg is Oroszország fedezi az Európai Unió dúsított urán iránti keresletének mintegy 30%-át. (Fotó: Canva)
Az USA is növelte az orosz fűtőanyag behozatalát
Azonban nem csak az Európai Uniónak kellett kivételt tennie az orosz uránnal. Az orosz kőolaj, földgáz és szén hamar a szankciós listán landolt, ami azonban az atomenergiát illeti, a Roszatom továbbra is a világ domináns üzemanyagszállítója; a dúsított urán globális keresletének hozzávetőlegesen felét biztosítja. 2023 nyarán az USA és Oroszország közti kereskedelem 11-szeresére csökkent 2022 februárjához képest.
Az olyan orosz árukra azonban, mint a nukleáris üzemanyag, a műtrágya és a platinacsoportba tartozó fémek nőtt az Egyesült Államok kereslete, ez évben már közel 2,5 milliárd dollárt költöttek rájuk az amerikaiak.
Az orosz fosszilis üzemanyagok szankciója nem vágta mellbe különösen az amerikaiakat, hiszen Oroszország az Egyesült Államok kőolajimportjának mindössze 3%-át adta, de egészen más lett volna a helyzet, ha a nélkülözhetetlen orosz nukleáris üzemanyagokat szankcionálták volna. Az ország energiaellátása könnyen az összeomlás szélére kerülhetett volna.
2022-ben az Egyesült Államok Oroszországból származó uránbehozatala 2,2-szeresére nőtt, a helyzet további növekedést mutatott 2023-ban is. Jelenleg Oroszország az Egyesült Államok legnagyobb dúsított uránszállítója. Az új generációs amerikai atomreaktorok működéséhez 19,5-20%-os dúsítási fokozatú uránra van szükség, s jelenleg a Roszatom külkereskedelmi vállalata, a TENEX az egyetlen vállalat, amely ilyen típusú urán kereskedelmi értékesítésével foglalkozik. Az ukrajnai háború okozta súlyos amerikai-orosz szembenállás ellenére az orosz állami vállalat látja el üzemanyaggal az USA 92 atomreaktorának csaknem egynegyedét. 2023 első felében Washington nagyjából 696,5 millió dollárt fizetett az uránért az orosz félnek.
Az Egyesült Államok rendelkezik saját uránlelőhelyekkel és dúsító üzemekkel, de azoknak nem elég nagy a kapacitásuk és a gyarapodó amerikai atomerőmű-ágazat ellátásához szükséges technológiai fejlettségük. Elsősorban a nyers urán égethető U235-re finomítsa nagy hiányossága az amerikai nukleáris iparnak, – ezt jelenleg világszinten Oroszország uralja.
Szakértők szerint legalább öt évnyi nagyszabású befektetés szükséges ahhoz, hogy az Egyesült Államok az orosz U235 helyett sajátot használjon.
Az amerikaiak szembetűnő vásárlási volumen növekedésének hátterében az állhat, hogy a várható piaci ingadozásokra az előre felhalmozott erőforrásokkal kíván felkészülni. A nigeri és az ahhoz hasonló jövőbeli események, továbbá az Oroszországgal kialakuló egyre mélyebb szakadék az urán árának emelkedéséhez és az ellátási láncok zavarához vezethetnek. Ráadásul Oroszország, Kazahsztán és Üzbegisztán együttesen adják az Egyesült Államokba irányuló éves uránimport 50%-át, s utóbbi kettő nukleáris iparában számos orosz érdekeltséggel találkozhatunk. Mindez még nagyobb kockázatot jelent az Egyesült Államoknak. A gyors felvásárlás okai között a zéró széndioxid kibocsátás elérése is szerepel, az amerikai energiaügyi minisztérium szerint, a kibocsátáscsökkentési kötelezettségek teljesítéséhez több mint kétszeresére kell növelni az atomenergia kapacitását az országban.
Szakértők szerint legalább öt évnyi nagyszabású befektetés szükséges ahhoz, hogy az Egyesült Államok az orosz U235 helyett sajátot használjon. (Fotó: Canva)
Meg lehet szüntetni az orosz függőséget?
Az orosz üzemanyag nagymértékű felvásárlásával párhuzamosan már láthatunk némi igényt a leválásra is. Az Egyesült Államok és Kanada ez év márciusában megállapodtak az észak-amerikai nukleáris kapacitás közös fejlesztésében. Emellett az USA, Nagy-Britannia, Kanada, Japán és Franciaország külön egyezséget kötött az Oroszországot kihagyó ellátási láncok kialakításáról. Washington továbbá az új-mexikói nukleáris üzemanyagot előállító komplexumait kívánja bővíteni, ezzel pedig 2027-re elérni az orosz dúsított uránimport leállítását.
A leválási folyamat azonban rendkívül nehézkes, ugyan az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, Franciaországban, Németországban és Hollandiában is vannak dúsító üzemek, de a Roszatom jelenlegi kapacitása meghaladja együttvéve is ezen országok dúsítási képességeit, ráadásul minőségben és hatékonyságban is az első helyen áll egyelőre.
A világban tapasztalható uránkereslet növekedés az ellátás jövőbeli biztonságával kapcsolatos kérdéseket vet fel az Európai Uniótól az Egyesült Államokig szerte. Sokan versenyfutásba kezdtek saját feldolgozási kapacitásuk fejlesztésében, azonban a Roszatom nagyléptékű előnyének leküzdése hosszú távú, következetes és nagyszabású befektetéseket követel meg. Mindazonáltal a nyersanyagokhoz történő stabil hozzáférésre is szükség van. Globálisan összekapcsolt világunkban nehezen elképzelhető a teljes függetlenség elérése, ez hatványozottan igaz a nukleáris iparra.
Címlapkép: Freepik